Balatoni Bormámor fotókiállítás

csoportkép_web.jpg

Hogyan is jutottam el odáig, hogy most az első fotókiállításomról beszámolhassak?

2016-ban költöztem Budapestre, hogy a felsőoktatásban közgazdász tanulmányaimat megkezdhessem. Mindig is megvolt bennem az érdeklődés és kellő racionalitás ezen pálya iránt, de kiskoromtól kezdve imádtam kreatív ötleteket megvalósítani és egyedit alkotni. Jellemző rám, hogy az időmet igyekszem maximálisan kihasználni, így a főváros nyújtotta lehetőségekkel élve beiratkoztam fotográfus és fotótermék-kereskedő OKJ képzésre is. Innentől 1 éven át iskolapadban töltöttem a mindennapjaimat, a hétköznapokat az egyetemen, a hétvégéket pedig a FOCUS Oktatóközpontban.

Amint a sikeres vizsgák után kezemben tartottam a bizonyítványom, kettős érzés fogott el. Egyfelől boldogsággal töltött el, hogy mennyi tudást és tapasztalatot szereztem a képzés alatt sok szakmaibelivel megismerkedve, másfelől ott volt bennem a kérdés: ugyan papíron már fotós vagyok, de hogyan tovább?!

Az OKJ előtti fényképész tudásom nagyjából abban merült ki, hogy automata üzemmódban kattintgattam a gépemmel, így a végzettség megszerzése után mindenképp szerettem volna gyakorlott fotósoktól tanulni. Kerestem a lehetőségeket és 2 hónap se telt el, amikor karácsonykor Bánhalmi Norbert profi fotós Facebook oldalán egy felhívásra lettem figyelmes. Az akkor készülő A nő világa című könyvét kísérő bloghoz várt beküldésre történeteket, amik valamilyen sorsfordító eseményt mutatnak be. A pláne az volt az egészben, hogy a szerzőkről Norbi egy-egy képet is szeretett volna csatolni a blogokhoz. Ez volt az én „most vagy soha” esélyem a személyes találkozásra, így éjt nappallá téve írtam a történetemet, míg mások az újévet köszöntötték. Talán itt tudtam először összefoglalni, hogy milyen utat is kellett végigjárnom ahhoz, hogy megfogalmazódjon bennem: kerüljön bármibe is, fotós leszek!

A blogos fotózás életem meghatározó pillanata volt, hiszen itt ismerkedtem meg személyesen Norbival, aki a találkozó végén így búcsúzott el tőlem: „ Ha majd 10 év múlva te is ott fogsz tartani, ahol én, akkor meglátod, hogy milyen érzés mikor a tanítvány választ ki téged! ” Innentől elindult a közös munka, a tavaszi félévben minden péntekemet a stúdióban töltöttem, hogy minél inkább beleláthassak a szakma rejtelmeibe. A legfontosabb dolog, ami iskolapadban nem tanulható, az a modellek lelkének megnyitása, mely Norbinak, mint a fotópszichológia mesterének védjegye.

Érezte rajtam az eltökéltséget, így egyik alkalommal felvetette, hogy ideje megbeszélnünk az első kiállításom részleteit. Mondanom sem kell, belém fojtotta a szót és csak döbbenten pislogtam, hogy ugye most csak viccel?! Ahogy viszont elkezdtünk beszélgetni róla, egész hamar kikristályosodott a terv. Egy másik tanítványa, Majtényi Kinga Esztergomban nagy sikerrel valósította meg jótékonysági fotókiállítását a helyi borfesztiválon, így ebből kiindulva született meg a saját kiállításom ötlete.

Helyszínnek a személyes kötődésem miatt az Almádi Borfesztivált álmodtuk meg, hogy egy rendkívül változatos közönség elé tárhassam a művészetemet, ezzel is gazdagítva az ide látogatók élményeit. Mikor összeállt a fejünkben a teljes koncepció, felkerestük Bati János igazgató urat, hogy a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár, mint rendezvényszervező támogatását kérjük az elképzeléseink megvalósításához. A rendhagyó ötletben fantáziát látva felkarolták a kezdeményezésünket, így jöhetett a kutatómunka és a kapcsolatfelvétel a borászatokkal.

Minden résztvevővel első lépésként e-mail útján próbáltam felvenni a kapcsolatot, amiben részletesen leírtam minden tudnivalót a kiállításról. A kezdés előtt két nappal 18-ból mindössze 1 visszajelzés érkezett, így igencsak rezgett a léc: lesz ebből vajon valami?! Szorított az idő, így jöhetett a B terv: mindenkit egyesével telefonon megkeresni. Itt már sok pozitív visszajelzés érkezett, végül összeállt a csapat, akik kíváncsiak voltak arra, hogy az elmondottak alapján mit tudok kihozni az ötletből.

De mire is mondott IGENT ez a 9 borászat?

A leglényegesebb dolog, amit a mentoromtól tanultam, az a modell lelki világának megismerése a tökéletes kép elkészítése érdekében. Ezt a szemléletmódot átültetni a kiállításra nem egyszerű feladat, hiszen jelen esetben a fotóalanyaim a pincészetek egy-egy kiemelt kedvenc borai, melyeknek épp úgy megvan a maga személyisége, mint nekünk embereknek. Ahhoz, hogy a bennük rejlő hangulatvilágot meg tudjam örökíteni, a borászatok képviselői 3 kérdésemre válaszolva meséltek nekem kicsit bővebben a kiválasztottjaikról. Kitértünk arra, hogy mitől különleges számukra az adott fajta, milyen helyszínhez tudnák leginkább társítani, valamint ha meg kellene személyesíteniük ezt az italt, akkor az illetőt milyen külső és belső tulajdonságokkal ruháznák fel. Sok érdekes válasz született, melyek nagy segítséget nyújtottak számomra a képek komponálásakor. A rövid bemutatkozásokból kiválogattuk a legjobb pillanatokat, melyekből Betlej Marcell egy kisfilmet is készített: 

Az igazi kihívás csak ezután következett, hiszen az elmondottak alapján minden borhoz egyedi képet kellett alkotnom, ami teljes egészében tükrözi a videóban elmesélt életérzést. Újrahallgattam az interjúkat, majd mindenkitől kijegyzeteltem azokat a gondolatokat, amik a képalkotásomhoz segítségnek bizonyultak. Ezután összeraktam a fejemben a menetrendet, hogy melyik bort milyen helyszínen és napszakban fogom fotózni. Hajnali kelések és késő estig tartó utómunka jellemezte az elkövetkező napokat, végül pedig a kitűzött határidőt tartva leadtam a képanyagot a Balaton Nyomdának.

Az 50x50 cm-es vászonképek a borászok standjainál kerültek elhelyezésre, melyeket a fesztiválra látogatók augusztus 20-ig tekinthettek meg. Az esemény végére 7 kép talált új gazdára, így a vételárakból összesen 145.000 Ft folyt be, melyet jótékony célra a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak ajánlottunk fel, akik írtak is erről a weboldalukon.

Az adományokért különös köszönet illeti az alábbi támogatókat:

- Borbély Családi Pincészet

- BUDACONSUM Kft.

- Fekete Borpince

- Keller Bormanufaktúra

- Kern - Bor & Pezsgőház 

- Koch Borászat

- Pocca Pince

- Skrabski Pince

Nagy örömmel tölt el, hogy a kiállításomnak nemcsak pozitív visszhangja, de rendkívül vegyes vevői köre is volt. Az esetek egy részében maguk a borászatok vásárolták meg a saját képüket, mert az teljesen a szívükhöz nőtt, de volt példa arra is, hogy magánszemélyek, illetve cégek olyannyira beleszerettek 1-1 képbe, hogy végül haza is vitték őket.

A kiállítás megvalósítása hatalmas tapasztalat és élmény is volt egyben, hiszen az ötlet megfogalmazásától indulva a tárgyalásokkal és a szervezési feladatokkal teli utat végigjárva a kezdeményezésem elérte a végső célját, a jótékonysági fotókiállítás létrejöttét. Mindez azonban nem csupán az én érdemem, hiszen a közös siker egy összetartó csapat munkájának eredménye. Hálás vagyok a szervezőknek a lehetőségért, a borászatoknak a bizalmukért és az együttműködésükért, a barátoknak, ismerősöknek, látogatóknak az érdeklődésért és biztató szavakért, a családomnak az erőn felüli munkáért, valamint Bánhalmi Norbert profi fotósnak az emberi és szakmai támogatásáért. 

Minden apróbb nehézség ellenére boldog vagyok, hogy Balatonalmádi adhatott otthont az első kiállításomnak, hiszen ide kötnek a gyökereim, itt nőttem fel és innen indultam. Bízom benne, hogy sikerült egy jó példát állítanom, mely igazolja. hogy fiatalon is végbe lehet vinni nagy dolgokat. Talán közhelyesen hat azt mondani, hogy a csodák valóra válnak, de minden bizonnyal a fotókiállításom már az Almádi Borfesztivál történetének részévé vált és sokak emlékezetében megmarad. Rengeteg szeretetet kaptam ebben a néhány hétben az emberektől, ami sok erőt ad az előttem álló úthoz. Összességében a projekt legnagyobb tanulsága számomra az volt, hogy mindent elérhetsz, amikor egy nap az álmaidat célokká és határidőkké alakítod!